Tudunk a földházról.
Amit még nagyapánk vagy annak a nagyapja épített, kalákában. Kitörölhetetlen érzet-fotográfiaként megmaradt bennünk.
Tudjuk, hogy jó volt és nem csak az emlék szépült meg. A legnagyobb forróságban is hűs menedékre találtunk benne, és a legzordabb télben sem fáztunk.
Mégis elhagytuk.

Méteres, döngölt falain szikrázik a bontócsákány, és történetek keringenek róla, hogy szétverni is milyen nehéz volt. Miért is hagytuk el?

Tényleg, miért?

A szakmai terminológia is bizonytalan kissé, hogy pontosan mire is vonatkozik a „földház” megjelölés. Általában azt az alapvetően hétköznapi épületet nevezi földháznak, amelynek falai agyagból -- sárból. vályogból -- közvetlenül földből, mint építőanyagból készültek. Más értelmezésben a „földház” földréteggel védett lakóteret jelent.

A döntő különbség tehát éppen a leglényegesebb jellemző, és ettől kezdve a műszaki probléma szerteágazóvá és kényessé is válik.


A konstrukcióra és eljárásra vonatkozó két találmány és a hozzájuk tartozó újdonság-együttesünk (know-how) olyan építési rendszer, amivel számos szempontból igen szokatlan -- különösen jó és energiatakarékos -- házat tudunk építeni, hihetetlenül gazdaságosan. Valóban és egészen ökologikus épületet, valóban „bio” földházat.

Eljárásunk lélegzetelállítóan érdekes és kreatív megoldások sorával forradalmasítja a legjobb népi építészeti hagyományokat.

Maga a „földház” szó egyébként felér egy pszichológiai, karakterológiai teszttel. Sokáig taglalhatnánk a vele kapcsolatos legkülönfélébb előítéleteket és tévképzeteket. Mindent egybevéve „földház kérdésről” sem túlzás beszélni.

Mitől „kérdés” mitüől „ügy”, a földház? Mi az, amitől több mint lakásmegoldás?
A legkevesebb, amit leszögezhetünk, hogy a földház semmilyen szempontból sem rosszabb, mint megszokott épületeink, viszont sok szempontból jobb. Már kiindulásként az egyéb épületekkel legalább azonos létjogosultsága volna. Az, hogy mégsincs az általa megérdemelt helyen és rangon, messzire vezet. A kulcsszó itt is a profit-érdek. A fogyasztói manipulációnak a földházzal kapcsolatban legalább is kapóra jönnek a negatív előítéletek, a tájékozatlanság és felületesség.

Mert ugyan ki gondolná különben komolyan, hogy hűteni és fűteni gazdaságosabb (és egészségesebb), mint egyszerűen összekapcsolódni a föld állandó és kimeríthetetlen, 12–14 fokos klímájával?

Ki gondolná komolyan, hogy az időjárás erodáló hatásával eredményesebben és kiváltképp gazdaságosabban vehetné fel a harcot bármilyen gyártott fedél, mint egy földréteg, a rajta folyamatosan megújuló vegetációval?

Vagy ki gondolná komolyan, hogy a holdutazásokat követő évezredben még megoldhatatlan műszaki kihívást jelentene egy valóban jó, gazdaságos és ökologikus szigetelési megoldás?

Voltaképpen kinek az érdeke (és ugyan kinek volna profitérdeke), hogy Ön felépíthessen egy minden ésszerű igényt kielégítő családi házat, a jelenlegi piaci árak feléért-harmadáért, és hogy bármilyen mértékben is kikerüljön az „ellátó csapok” fennhatósága alól? Ezen kellene elgondolkodni kissé.

Négy év telt el -- hogy is fejezhetném ki a legvisszafogottabban -- egy intuíció műszaki értelmezésével, égi támogatás mellett. A lehozatal végbement. Ennek az üzenetnek nem egyedüli címzettje vagyok. Közben a Földön a viszonylagos békeidők is szép lassan elmúlnak, elmúltak. Hamarosan az önellátás lesz a túlélés bázisa, középpontjában a minél inkább autonóm családi házzal. Ezt akinek van szeme, látja.

Schneider László



www.tabulas.hu/haz